Guest AuthorKépzeld el, hogy az életed olyan, mintha egy autót vezetnél. A hónap nagyobbik részében te irányítasz, és biztonságosan, jó irányba haladsz. A maradék részében viszont hirtelen a hátsó ülésre kerülsz, és egy sötét alteregó átveszi az irányítást.
Az új sofőr dühös, rémült és elkeseredett, te pedig hiába vagy teljesen tudatában mindannak ami történik, tehetetlennek érzed magad. Csak reménykedni tudsz, hogy minél hamarabb megnyugszik, és nem bánt sem téged, se senkit, aki az utatokba kerül. Egyes hónapok könnyebbek, néha viszont a vezető csak arra vágyik, hogy lehajtson egy szikláról.
Üdvözöllek a “Pokoli Hét”-en, a PMDD-vel élő nők menstruáció előtti mentális mélypontján.
A PMDD ( Premenstruációs Diszfóriás Zavar), a nők menstruációs ciklusával összefüggő hangulatzavar, ami nagyjából a termékeny korban lévő nők 5-8%-át érinti. Definíciója alapján a hormonális változásokra való túlzott érzékenységet jelent, aminek következtében a menstruációt megelőző egy-két hetes periódus halmozottan terheltté válik nemcsak fizikai, hanem mentális tünetek szintjén is.
A PMDD lényegében a közismertebb, és a nők nagyobb százalékát érintő PMS (premenstruációs szindróma) hosszabb ideig tartó és komolyabb tünetekkel járó nagytestvére. Ilyen mentális tünetek például a depresszió, az indokolatlan düh, de előfordulhat például a hangok, vagy az elutasítottság iránti fokozott érzékenység is. Ezeket kiegészíthetik olyan fizikai tünetek is, mint az alhasi görcs, a derékfájás, a kimerültség, a migrén, vagy falási rohamok. Az intenzív tünetek aztán jellemzően a vérzés elindulásának pillanatában eltűnnek, és két-három hétig nem térnek vissza. Minden visszatér a normális kerékvágásba, a lelkiismeretfurdalás és az esetleges romok viszont megmaradhatnak.
A középkorban valószínűleg sok PMDD-vel élő nőt bélyegeztek meg hisztériával, napjainkban pedig sokakat bipolaritással diagnosztizálnak félre. Hiszen – ahogy a bipoláris szindrómával küzdőknél -, a PMDD-nél is olyan, mintha két személyiség váltaná egymást. A különbség az, hogy ez a “kétarcúság” itt kiszámítható keretrendszerben, a női ciklussal kéz a kézben működik.
Mint minden mentális probléma, a PMDD is egy skálaként értelmezhető. A skála elején az átlagos női menstruációs nehézségeknél fokozottabb nehézséget él át az érintett. Ilyen esetben a tünetekkel szenvedőn kívül vagy senki, vagy csak legközelibb szerettei tapasztalják meg ezt az állapotot. A skála közepén különböző mértékben károsul az életminőség és megromlanak az emberi kapcsolatok. A skála másik végén azonban sajnos sok esetben le is hajt arról a bizonyos szikláról a sötét alteregó. Kutatások azt mutatják, hogy a PMDD-ben szenvedő nőknél majdnem hétszer nagyobb az öngyilkossági kísérlet kockázata.
A PMDD-t az Egészségügyi Világszervezet a mentális betegségek listájára csak 2019-ben vette fel, így a mai napig nagyon kevesen tudnak róla és szinte alig zajlik a témában szélesebb körű diskurzus. Ez egyébként nem véletlen, hiszen a mentális betegség és a női vérzés szerelemgyereke dupla tabu és dupla stigma. Kíváncsiságból sokféle ismerősömnél rákérdeztem, hogy hallottak-e már róla: egyelőre csak nemleges választ kaptam. Én magam körülbelül fél éve hallottam róla először, amikor is hirtelen összeállt a kép a saját mentális egészségemről. Visszapörgettem a közelmúlt legrosszabb napjait, veszekedéseit, depresszív epizódjait és egy tökéletes mintázatot kaptam: minden hónapban egyszer, jellemzően a menstruáció előtti 6-10 napban egyfajta mélypontra kerülök. Olyan érzés, mintha egy vörös köd öntené el a testemet és belülről akarná szétfeszíteni. Ebben a fullasztó ködben pedig minden sokkal rosszabb fényben látszik, minden frusztráló, ronda és lehangoló.
Azáltal viszont, hogy rájöttem, hogy ez egy orvosilag elismert, legitim problémáról van szó, furcsamód megkönnyebbültem:
- nem vagyok egyedül ezzel, és könnyen kapcsolatba is tudok kerülni sorstársakkal,
- tudom, hogy milyen irányba keresgéljek információ és megoldási lehetőségek után,
- ha elindul ez az állapot, tudatosítom az okát magamban, valamint azt, is hogy nemsokára újra vége,
- előre tudom rá figyelmeztetni a hozzám közel állókat (hiszen türelemmel és empátiával a tünetek jelentősen csökkenthetőek).
- tudatos előretervezéssel csökkenthetem a PMDD időszakban jelentkező esetleges stresszfaktorokat.
Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a saját PMDD diagnózisom az itthon elérhető diagnosztizálás hiánya (vagy legalábbis extrém ritkasága miatt) egyelőre függőben van, így ez a cikk néhány személyes meglátáson túl egy hónapok óta tartó kutatásra, egy hivatalosan diagnosztizált, amerikai nővel készült mélyinterjúra és egy külföldi PMDD kollektíva csoport ülésén felszólaló nők beszámolóira támaszkodik. Tehát sem hivatalos páciens, sem a téma szakértője nem vagyok, viszont égető fontosságúnak tartom a PMDD hazai diskurzusba való bekerülését és destigmatizálását. Ez többek között azt is elősegíthetné, hogy az érintett nők felismerhessék a saját mintázatukat. Eddigi tapasztalataim alapján ugyanis ez az egyik legfontosabb lépés: önmagában a tudatosság által bekövetkezhet a tünetek jobb kontrollálhatósága, PMDD közösségek pedig jelentős lelki támaszt tudnak nyújtani. Súlyosabb esetekben azonban azonnali segítségkérésre és orvosokkal egyeztetve gyógyszeres kezelésre van szükség.
„Az emberek nagy része úgy intézi el, hogy “ez csak a menstruációd, lépj túl rajta”, vagy ami még rosszabb, amikor más nők azt mondják, hogy “én is menstruálok, nem értem, miért olyan nehéz neked.” Ezt azt a nézetet táplálja, hogy őrültek vagyunk. Ha egy mondatban kéne összefoglalni, hogy mit szeretnék, ha az emberek tudnák a PMDD-ről, az így szólna: élnek köztünk olyan kedves, tehetséges, erős, motivált nők, akik nem számít, hogy milyen keményen próbálkoznak minden hónapban, úgy fogják érezni, hogy nem éri meg élni, mert ez a küzdelem olyan nehéz” – mesélte Michelle (42), az interjúalanyom.
A széleskörű tudatosság és a specializálódott szakemberek hiánya mellett a diagnosztizálást merőben nehezítheti a PME (Premenstruációs súlyosbodás) lehetősége is. Ez az újabb P betűs rövidítés arra utal, amikor az érintett egy másik mentális betegséggel is rendelkezik. A tüneteket előhozhatja vagy erősítheti a poszttraumás szindróma, vagy egyszerűen egy stresszesebb élethelyzet is. Ezért a megoldáskeresés során sokat segíthet, ha ezeknek a kezeléséről és feloldásáról sem feledkezünk meg.
Érdekes szempont az is, hogy a PMDD kétélű késként működhet. Előfordulhatnak persze olyan esetek, amikor valóban irreális félelmeink és kételyeink támadnak, és olyan dolgok kezdenek halálosan idegesíteni, amik valójában jelentéktelenek. Az interjúalanyom viszont épphogy azt tapasztalta, hogy a PMDD tudatalatti, valódi érzéseket hozott nála felszínre.
„Én személy szerint teljes szívemből hiszem, hogy a PMDD rávilágít életünk azon területeire, amelyek nem működnek jól. Visszatekintve látom, hogy bár úgy tűnt, hogy ezek a gondolatok és érzések egy instabil helyről jönnek belőlem, valójában a körülöttem lévő életem instabilitását mutatták meg. Legyen az a munka, a barátok vagy romantikus partnerek kapcsán. Bár nem értek egyet azzal, ahogyan a legtöbb konfliktust kezeltem, és nagyon sajnálom azokat az eseteket, amikor megbántottam miatta másokat, mégis sok mindenért hálás vagyok, amit ilyen állapotomban otthagytam. Utólag szinte úgy tűnik, hogy a testem megpróbált kiráncigálni bizonyos szituációkból és kapcsolatokból. Azt gondolom, a női intuíció felerősödik ezekben a rossz időkben” – osztotta meg Michelle.
Mit tehetsz, ha magadra ismertél?
- Tájékozódj, végezd el a saját kutatásod! Ajánlott források: IAPMD, Her Mood Mentor, The PMDD Collective
- Töltsd le a M v PMDD appot, és kezd el napról-napra vezetni a meghatározott lista alapján a hivatalos tünetek tapasztalását. Ha rendszeresen vezeted, akkor pár hónap múlva kiderülhet, hogy van-e a PMDD-vel kapcsolatos mintázat a mélypontok között.
- Próbálj meg türelmes lenni magaddal, de a befektetett energiát és az önreflexiót nem fogod tudni megspórolni, ha érdemi változást szeretnél!
- Vedd komolyan, de próbáld meg humorral kezelni.
- Beszélj róla őszintén a hozzád legközelebb állóknak, hogy tudjanak róla és segíthessenek.
- Beszélj róla minél több nőtársaddal. Egyrészt, lehet ők is szenvednek a PMDD-től, csak nem ismerik még a nevét, másrészt fontos, hogy a köztudatba kerüljön a jelenség.
Mit tehetsz, ha egy szeretted érintett?
- Tájékozódj, végezd el a saját kutatásod te is! Ajánlott források az előző listában.
- Próbálj meg nyitott és türelmes lenni a másikkal. Tudom, hogy ez nagyon nehéz neked is, de gondolj arra, hogy minden bizonnyal neked is vannak olyan hibáid, amit a másiknak kell eltűrnie. Ha kooperatív vagy a PMDD-vel kapcsolatban nagyban megkönnyítheted mindkettőtök dolgát.
A cikk szerzője Gollob Lilla.
Lilla szabadúszó kulturális újságíróként dolgozik Budapesten. Specialitása az építészeti és belsőépítészeti témák, a Lazy Women platformján viszont egy másik arcát szeretné kibontakoztatni, és többek között a nők mentális egészségével foglalkozni. Az írás nála igazi hivatás és szeretné minél több műfajban kipróbálni magát, egy novelláskötet és egy gyerekkönyv is rajta van a bakancslistáján. Szabadidejét legszívesebben a természetben tölti, de imád főzni, jógázni, kerámiázni és olvasni is.
Az illusztrációért köszönet szeretett unokahúgomnak, Gollob Hannának.
A cikked angol nyelven is megtalálod oldalunkon.
A cikk elkészítése több, mint 19 óra önkéntes munkát vett igénybe. Ha szeretnéd kifejezni a támogatásodat, hogy több ehhez hasonló cikket írhassunk még, adományodat hálásan köszönjük!