Guest AuthorTo read this article in English, click here.
Képzeld el, hogy néhány tánccal töltött óra után felmész a szórakozóhely zsúfolt tetőteraszára, hogy egy kis friss levegőt szívj. Ahogy felérsz, azt látod, hogy egy fiatal lány zavartan nevetgél, miközben néhány részeg csávó körbeállja, és kellemetlen megjegyzésekkel bombázza. Rögtön kényelmetlenül érzed magad. Tenned kéne valamit? Senki más nem figyel oda, és te is egyedül vagy. Mi van, ha beleszólsz, és a srácok téged vesznek célba?
Sokan szembesültünk már hasonló helyzetekkel, és fagytunk le. Sokan találtuk már magunkat a zavartan nevetgélő lány helyében is.
A december 12-e és 18-a között az Aurórában megrendezett Csak ezt az egyet kértem! feminista fesztiválra készülve a budapesti éjszakai élet néhány képviselője összegyűlt, hogy megbeszéljék, mi lehet az ő szerepük az ehhez hasonló helyzetek megelőzésében, kezelésében, és mit tegyenek, ha a saját közösségükön belül történik zaklatás.
Mielőtt belevágnánk a workshop eredményeinek összegzésébe, érdemes megvizsgálni, hogy miért olyan gyakori a szexuális zaklatás és erőszak az éjszakai, bulis környezetben. Az egyértelmű okok mellett – mint a túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás, a nagy tömeg és a gyenge világítás – a workshop vezetői a nagyobb, rendszerszintű problémák szerepét is kiemelték.
Ha senki nem kérdőjelezi meg a szexista társadalmi normákat, az lehetővé teheti a zaklatás és a visszaélés súlyosabb formáit. Az amerikai szexuális erőszak ellenes kutatók által kifejlesztett Szexuális Erőszak Piramis nevű oktatási segédeszköz ezt az összefüggést mutatja be, hangsúlyozva, hogy “a szexuális erőszak gyökere a hatalom, a kontroll és a következménynélküliség,” ráadásul “olyan viselkedésformák és tévhitek jellemzik, mint hogy valakinek joga van hozzáférni egy másik ember testéhez, csak mert meghívta egy italra, így bizonyos embereket “alsóbbrendűnek” állít be.” Ezért fontos, hogy mind egyéni, mind intézményi szinten ne csak a nyilvánvaló szexuális zaklatással vagy támadással foglalkozzunk, hanem szembeszálljunk az ezek hátterében álló szexista és diszkriminatív attitűdökkel is.
Azonban ez sokunk számára nagy kihívást jelent. Hányszor dermedtünk már le, amikor valami gyanúsat láttunk? Hányan hagytunk szexista megjegyzéseket szó nélkül, hogy elkerüljük a konfrontációt, vagy mert nem tudtuk, mit is mondhatnánk? Térjünk vissza a részeg férfiakkal körülvett lányhoz a teraszon. Te kívülállóként mit tennél?
- Figyelmen kívül hagynám a helyzetet – ha a lány kényelmetlenül érzi magát, miért nem hagyja ott őket?
- Szembesíteném a csoportot, és megmondanám nekik, hogy helytelenül viselkednek.
- Úgy tennék, mintha ismerném a lányt, és szólnék neki, hogy a barátaink egész este őt keresték.
- Ne légy tétlen szemlélő, találj ki valami mást!
Ezek a válaszok a Sexism Free Night (Szexizmusmentes Éjszaka) Bystander Chain Reaction Test című európai szintű plakátkampányán alapulnak. Egyéni szinten ezek a plakátok a közvetlen konfrontációtól a teljes passzivitásig kínálnak lehetőségeket az érdeklődőknek. Ezen kívül segítséget nyújt a helyzet kezelésében azoknak, akik hajlamosak leblokkolni. Társadalmi szinten a kampány segít a különböző helyeknek és szervezeteknek abban, hogy edukálják vendégeiket, és kifejezzék, hogy igyekeznek olyan biztonságos környezetet teremteni, ahol az emberek felemelhetik szavukat, valamint remélhetőleg el is riasztják a potenciális erőszaktevőket.
Sajnos a budapesti klubok és bárok túlnyomó többsége nem vesz részt ilyen akciókban. Sőt, a workshop résztvevői megfigyelték, hogy a profitorientált magyar klubkultúra rendszeresen olyan promóciókat hoz létre, amelyek inkább súlyosbítják a problémát. Néhány példa erre: belépők korlátlan italfogyasztással (amelyek reklámjain általában fiatal nők szerepelnek), Ladies’ Night (ingyenes belépés nőknek), a biztonságos férőhely figyelmen kívül hagyása a profit maximalizálása érdekében, és az ingyenes vízfogyasztás ellehetetlenítése. Ezek a körülmények tökéletes környezetet teremtenek a zaklatáshoz és a “félreértésekhez”, ahelyett, hogy a biztonságot helyeznék előtérbe.
Ha a kluboknak megvan a hatalmuk, hogy súlyosbítsák a problémát, akkor bizonyára arra is képesek lennének, hogy javítsanak a helyzeten, nem igaz? A Gólya, Auróra és Fekete Zaj képviselői éppen ezért gyűltek össze, hogy megvitassák ezt a kérdést. Bár ezek a helyek és szervezetek arról ismertek, hogy a közösségépítésre és a biztonságos terek létrehozására összpontosítanak, észrevették, hogy a szexizmus és a szexuális erőszak problémája nem csak a fent említett profitorientált klubokban van jelen.
Az Auróra és a workshopon résztvevők alábbi megoldásai leveszik a fókuszt az egyénről, ehelyett azt vizsgálják, mit tehetnek a szórakozó- és vendéglátóhelyek vagy a rendezvényszervezők strukturális szinten a probléma megoldásért:
Házirend
A résztvevők egyetértettek abban, hogy egy szigorú, de egyszerű házirend kialakítása alapvető fontosságú. Ez a kulturális létesítmény értékeit a személyzet felé is közvetíti, akik konfliktus esetén hivatkozhatnak rá, és felhatalmazza őket, hogy ne magánszemélyként, hanem a hely nevében lépjenek fel.
A Gólya képviselői például azt mondták, hogy ha a bárban meghallanának egy erősen kifogásolható és szexista beszélgetést két vendég között, akkor nem haboznának közbelépni. Ezzel szemben egy másik résztvevő elmesélte, hogy amikor egy népszerű bárban dolgozott, ahol nem volt ilyen házirend, vagy egyedül kellett megvívnia ezeket a csatákat, vagy még meg is büntették, ha az érintettek törzsvendégek voltak.
Ezek a szabályok akkor a leghatékonyabbak, ha rendszeresen felülvizsgálják és frissítik őket, és már betanításkor közlik az új munkatársakkal. Azt is hangsúlyozták, hogy a külsős rendezvényszervezőket már az együttműködés kezdetén tájékoztatni kell a házirendről, hogy azt a helyszínen tervezett rendezvények során is betartsák.
A személyzet és az önkéntesek képzése
A személyzet és pl. egy fesztivál önkéntesei számára nemcsak az a fontos, hogy ismerjék a házirendet, hanem az is, hogy időről időre részt vegyenek a témával kapcsolatos képzéseken vagy megbeszéléseken, különösen a bejelentett incidensek után.
A workshop résztvevői azt is kiemelték, hogy a személyzetnek meg kell tanulnia, hogyan kell megfelelően kommunikálni valakivel, akit éppen zaklattak vagy bántalmaztak. Bizonyos helyzetekben fontos elkerülni a túlzott személyeskedést, hogy elkerüljük az áldozat további triggerelését. Ehelyett érdemes olyan kérdéseket feltenni, amelyek arra ösztönzik az illetőt, hogy gondolkodjon a saját biztonságáról és támogató hálózatáról. Például: van valaki, aki tud neki segíteni ? Van olyan barátja, akit felhívhatunk, hogy hazakísérje? Esetleg szeretné, hogy hívjunk egy taxit?
A férőhelyek szigorú betartása
Bár egyes helyek hajlamosak túllépni az ajánlott befogadóképességen, hogy több jegyet és/vagy italt adjanak el, ez a biztonságos környezet rovására megy. Akárcsak egy zsúfolt villamoson, az erőszaktevők is kihasználhatják a túlzsúfolt helyszínt arra, hogy támadjanak; csakhogy ebben az esetben még nagyobb esélyük van arra, hogy megússzák. Valószínűleg sötét van, hangos a zene, és kevesen figyelnek oda – ha egyáltalán. Ezért fontos, hogy a rendezvényszervezők és a helyek felmérjék az ideális befogadóképességüket – és szigorúan ragaszkodjanak hozzá.
Ingyenes vízállomások
Egyes országokban már több mint tíz éve kötelezik a szórakozóhelyeket arra, hogy könnyen hozzáférhető, ingyenes ivóvizet biztosítsanak. Ezzel próbálják az embereket a mértékletes alkoholfogyasztásra és a túlfogyasztás lassítására ösztönözni. Magyarországon azonban sok szórakozóhelyen, különösen a profitorientált klubokban, még mindig rossz szemmel nézik, ha valaki kér egy pohár csapvizet.
A leghatékonyabbak a bárpult közelében lévő ingyenes vízállomások lennének. Így nem kellene sorban állni a vízért, és azt szimbolizálná, hogy a szórakozóhely jobban törődik a vendégek jóllétével, mint a profittal.
A szolgáltatás megtagadásának joga
Az egyik résztvevő rámutatott annak fontosságára, hogy a személyzet – különösen a női – élni tudjon azzal a jogával, hogy visszautasítsa a kiszolgálást, ha a vendégek helytelenül viselkednek és félelemkeltően bánnak a bár személyzetével, vagy ha nyilvánvalóan túl sok alkoholt fogyasztottak.
Kommunikáció
A változás egyik legfontosabb tényezője az Auróra workshopjának résztvevői szerint a kommunikáció. Mivel ezek a helyek és szervezetek nagyobb közönséget érhetnek el, a saját közösségükön belül úgy tudják befolyásolni a magyar bulikultúrát, hogy tisztán közvetítik az értékeiket, és beállnak számukra fontos ügyek mögé.
Mint említettük, a házirend fontos szerepet játszik abban, hogy a hely értékeit ne csak a személyzet, hanem a vendégek felé is közvetítse. A helyszínre kihelyezett egyszerűsített változat az egyik módja annak, hogy megteremtsék a biztonságos légkört, de az egyik résztvevő korábbi munkahelyén szerzett tapasztalatai szerint akár még egy egyszerű tábla is hatásosnak bizonyulhat, amelyen például az áll, hogy „A rasszizmus, a szexizmus, a homofóbia és a diszkrimináció semmilyen formáit nem toleráljuk”.
Ugyanilyen fontos, hogy a házirend online, a hely vagy a szervezet honlapján, Facebook-oldalán és a Facebook-rendezvények leírásában is megjelenjen. Így tudják a szórakozóhelyek folyamatosan és következetesen kommunikálni, hogy egyrészt milyen viselkedést nem tolerálnak, másrészt pedig, hogy a helyszín milyen lépéseket tesz a vendégek védelme érdekében. A fesztivál- és rendezvényszervezők másképp is közölhetik ezeket a szabályokat, például az online jegyvásárláskor küldött visszaigazoló e-mailben.
Kampányok
Hosszútávon ezek a helyek és szervezetek összefoghatnak, hogy kommunikációs kampányokat indítsanak a témában, mint például a fent említett Bystander Reaction Chain Test plakátok, vagy a külföldön népszerűvé vált Ask for Angela/Angel Shot kampányok. Ezeket azonban a magyar viszonyokhoz kell igazítani, és figyelembe kell venni, hogy kiket céloz meg a kampány (pl. azokat a fiatalokat, akik esetleg nem annyira határozottak vagy nem ismerik a határaikat). Az ilyen kampányoknak erős, koherens üzenetekkel kell rendelkezniük, vizuálisan figyelemfelkeltőnek kell lenniük, és nemcsak a vendéglátóhelyeken, hanem a fesztiválokon és egyéb rendezvényeken is működniük kell. Ez sokféle formát ölthet, és a workshop egyik izgalmas következő lépése lenne.
“Ask for Angela” egy bécsi bár vécéjében
A workshop végén egy nagyon egyszerű, de fontos megállapítás hangzott el: amikor erről a kérdésről van szó, célravezetőbb, ha a kulturális létesítmények közösségként működnek együtt, hogy az üzenetet ne csak a saját vendégeiknek adják át, hanem más budapesti helyeknek is, cselekvésre ösztönözve őket.
A workshopot az Auróra szervezte a december 12-18. között megrendezett Csak ezt az egyet kértem! Feminista Fesztivál előkészítéseként, az Auróra, Gólya és Fekete Zaj képviselőinek közreműködésével.
A fesztivál szervezői: Auróra Közösségi Ház, Lazy Women, Marom Egyesület, NEM! – Nők Egymásért Mozgalom, Polémia Intézet, Szájensz Szeánsz, Szikra Mozgalom
És támogatója: Heinrich Böll Stiftung
A cikket Ács Johanna írta.